Iskolánkról
Az iskola története
A Szent István Király Templom fontos szolgálata a Magyar nyelv tanítása. Megalakulása óta a templom nagy hangsúlyt fektet az anyanyelv ápolására. Az első magyar hétvégi iskola még a második világháború előtt kezdődött. Azóta, a magyarságot kedvelő szakemberek, szülők és oktatók folyamatosan vezetik a magyar nyelv és kultúra tanítását. A Szent István Király plébánia 1939 óta ad helyet a gyermekek tanítására.
Kezdéskor, Bayer Mihály, majd Rudnyánszky Sándor, a Szent István Király Templom kántora végezte a tanítást. A második világháború menekültjei örömmel hozták gyerekeiket a magyar iskolába. A kivándorolt családok kívánták, hogy az új hazába cseppent gyermekek továbbra is tanulják anyanyelvüket. 1956ban történt forradalom után, egy kiváló magyar iskolaigazgató és tanító, Varga Pál vette át iskolánk vezetését. Az új hazájában, Varga Pál több mint huszonöt éven keresztül vezette a magyar iskolát a Szent István Király templomnál. Munkáját, Pintér Zsuzsa, diplomás oktató majd később Katona Mária és Baksay Mária segítette. A magyar nyelvórák után, a gyerekeknek volt alkalma magyar tánccsoportban néptáncot tanulni, Körmöczy Rózsi, néptánc oktató vezetésével.
Hosszú éveken keresztül az iskola oktatói több alkalmat adtak arra, hogy a gyerekek a színpadon is gyakorolják a nyelvet. A chicagói magyarok rendezvényeit rendszerint a Szent István Király Templom termeiben tartották. Így a Szent István Király templom lehetővé tette, hogy iskola gyermekei a szerepeljenek a templom termeiben az összmagyarság előtt. Sőt, az iskola szereplői az egyházközségen kívüli előadásokon is bemutatták a magyar nyelv és kultúra szépségeit. Az iskola gyerekei több éven keresztül szerepeltek a Chicagóban rendezett etnikai ünnepségeken, a város múzeumjaiban és egyetemijein.
Az iskola létszáma változott az évek folyamán. Volt olyan időszak, amikor 80-90 diák is járt az iskolába. A kilencvenes évek végén azonban az iskola diákszáma megfogyatkozott. Időközben felnőttek a gyerekek, részben a családok elköltöztek.
2009-ben több fiatal család kezdeményezésével újból fellendült az iskola. A kerületi esperes és templomunk adminisztrátora, engedélyt adott a Szent István Király templom termei használatára az iskola, tánccsoport és cserkészet számára. A Szent István Iskola továbbra is a Szent István Király templom szolgálatához tartozik.
A tanítást minden második szombaton reggel tartja a hétvégi iskola. A gyerekek írást, olvasást, irodalmat, történelmet, nyelvtant, földrajzot, éneklést és körtáncot tanulhatnak. Külön tantárgyként, népi táncon és hagyomány őrző foglalkozáson is részt vehetnek.
A felújult iskola és tánccsoport gyerekei továbbra is gyakorolják nyelvtudásukat és ügyességüket Szent István Király templom termeiben és színpadán. A mai napokig is, a chicagói magyarság rendezvényeit rendszerint a Szent István templom termeiben tartják, ahol a helyi magyarság egyházi és civil szervezetei közösen ünnepelnek. Így, a Szent István Király templom óriási alkalmakat ad az iskola gyermekeinek, a szereplésre az összmagyarság előtt.
Az iskola működése
Az iskola a templom adminisztrációja alá tartozik s tandíjmentesen működik. Hivatalosan az iskola adminisztrátora a templom plébánosa. Azonban az iskola vezetőséget és az oktatok csoportját önkéntes szülők alkotják.
A iskolavezetőség tagjai: négy oktató és egy pénztáros. A vezetőségbe tartozó oktatók feladata, az iskolai programok összeállítása. A pénztáros felelőssége, hogy kövesse az adományokból és “fundraising” forrásokból összegyűjtött pénzt. Hivatalosan, az iskola vezetői és pénztárosa templom adminisztrátorának felügyelete alatt dolgoznak.
Az önkéntes adományokat az iskola kizárólag a gyermekek tanítása, nevelésére, a rendezvényekre és az iskola termeinek fenntartására használhatja. A pénztáros és vezetőségi tagok kötelesek rendszeresen beszámolni a templom adminisztrátorának és a szülőknek.
Az oktatók száma évente változik a diákok létszámának függvényében. Egy külön osztály van azoknak számára, akik még egyáltalán nem tudnak, de szeretnének magyarul tanulni. Ebbe az osztályba felnőttek is járhatnak.
Az iskola a templom házirendjét az iskola által kiadott szabályzatban ismerteti.
Minden szülő köteles az iskola szabályzatát elolvasni és aláírni a beiratkozáskor (minden iskola évben).
Az Iskola és óvoda célkitűzése
Iskolánk több mint 60 éves múltra tekint vissza, de küldetése mindenkor ugyanazt a főbb gondolatokat célozta meg:
- Magyar nyelv és kultúra megszerettetése, elsajátítása és gyakorlása
- Hagyományaink ápolása, népszokásaink és ünnepeink megismertetése
- Magyarország valós történelmének fontosabb állomásainak ismerete
- Magyar helyesírás és olvasás elsajátítása
- Népzenénk megismerése, népdal tanulás, népmesék és magyar mondák ismerete
- Hazaszeretetre és nemzeti öntudatra való nevelés
- Népi tánc tanulás és színpadi szereplés magyar ünnepeken
Az óvodás és iskolás csoportok kialakítása az életkor és azon belül magyar alaptudás felmérése szerint történik, különböző szinteken (lásd : osztályok/ menügomb).
Az Iskola adminisztrátora, oktatói és diákjai büszkék, hogy magyar nyelvet taníthatnak illetve tanulhatnak a Szent István Király Templomnál!
Hálás köszönet mindenkinek, aki valaha is segített és támogatott e nemes cél érdekében, s lehetővé tette, hogy megőrizzük és tovább adhassuk magyarságunkat!
Radics Géza ajánlata a magyar nyelvtanuláshoz
Mit jelent magyarnak lenni?
Különböző tulajdonsággal születünk e világra. E tulajdonságok határozzák meg érdeklődésünket, képességeinket. Akinek kézügyességet adott az Isten, azokból jó mesterember vagy művész lesz. Akiknek szép hangjuk van, azokból énekesek lesznek. A szellemi ismeretek területén is a született adottság határozza meg, hogy melyik téma iránt van érdeklődésünk és fogékonyságunk. Mindnyájan társadalmi lények vagyunk, de a született adottság határozza meg azt is, hogy ki lesz közösség-beállítottságú és ki nem. A közösség-beállítottságúakban munkálkodik ama belső ösztönzés, amely társadalmi munkára serkenti őket. Nekik nem elég a sima tartozástudat, ők tenni akarnak a közösségért, a népért, amelynek gyermekei, tagjai. Ők a nép, a nemzet munkásai, a jövő tudatos építői.
A magyarságtudat alapja az általános magyarságismeret, mint a művészet és irodalom minden fajtája, de mindennek a szilárd és egységes, nemzetközpontú múltismeret a gerince. A magyarságnak ilyen múltismerete nincs, mert nincs nemzetközpontú történetírása és írott történelme. A magyarság egy zilálttudatú nép. Jó példa erre a magyar eredetkutatás. Ama magyarok, akiknek nincs született történelem iránti érdeklődésük, és az iskolában tanultak mellett csak hallásból van némi ismeretük a szerteágazó eredetkutatás mai állásáról, ugyancsak elcsodálkoznak, hogy a kutatók a világ különböző pontján jelölték ki az őshazát. Azonban, ha valaki a kérdés mélyére néz, akkor megviláglik, hogy a különböző eredmények mindegyikében van érték. A szerzőik abban követnek el nagy hibát, hogy a kutatásuk eredményét úgy állítják be, mint az egyedüli lehetőség, a teljes igazságot. Ez a kutatók körében nézeteltérést szül, a magyarság széles rétegét vagy nem érdekli, vagy komolytalannak tartja. Múltunk más területein is tapasztalható hasonló nézet- és ismeretkülönbség, amelynek eredménye a zavaros, zilált népi/nemzeti önismeret. Ennek legjellemzőbb ismérve, hogy alapvető nemzeti sorskérdéseink orvosolása ügyében se vagyunk képesek az összefogni. Cselekedeteinket a felszínesség jellemzi.
"A nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl -, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét.”
Nos, itt tartunk ma. Elfelejtettük, pontosabban rosszul ismerjük múltunkat, ezért nem értjük jelenünket. Ebből adódóan képtelenek vagyunk jövőépítés alapjainak lerakására. Ha megoldást kívánunk keresni gondjainkra, akkor tudnunk kell, hogy az elmúlt háromszáz évben elvesztettünk minden háborút és szabadságharcot. Mindenegyes vesztés után gyengébbek lettük, de az 1848-49-es szabadságharcunk után a Habsburgok rátelepedtek a Magyar Tudományos Akadémiára és elhatározták a magyarság nemzeti önismeretének megrontását, ezen keresztül tudatunk és önbecsülésünk lerombolását. A szittya-hun származástudatot felcserélték a nyelvi rokonságra épített finnugorral. Ezzel a létminimum határán tengődő népek családjába soroltak bennünket. A X. század katonai hadjáratait rabló hadjáratoknak állították be, és így tovább. Tudták, hogy egy népet – bármely népet – úgy lehet kiszolgáltatottá tenni, ha a lealázó történelemtanítással megbontják önbecsülését, és nép összetartozás-tudatát. A fennálló gondokat odahaza, az „anyaországban” kellene orvosolni, de nekünk, külföldön élőknek is meg kell tennünk, ami tudásunkból és erőnkből telik. Erre magyarságunk kötelez bennünket. Nos, de mit tehetünk?
Mindenekelőtt, le kell rázni magunkról mindazon magyarságellenes kacatot, amelyeket ellenségeink raggattak ránk. Felül kell vizsgálni a tévtanokat, amelyek évszázadok óta rombolják a magyarság tudatát, önismeretét és önbecsülését. Tudat- és lelkivilágunkat olyan ismeretekkel kell táplálni, amelyek felemelők és nem lehangolók. Ezt mindenekelőtt azok figyelmébe ajánlom, akik külföldön élnek, és gyermekeiket igyekeznek megtartani magyarnak, amely egy felettébb elismerendő szándék. Ezt tudni kell azoknak is, akik önként vállalják a tanítást, amely munkával nagyban hozzájárulnak közösségi életünk ápolásához.
Az egészséges társadalmi élet alapkövetelmény a fizikai közelség, a szilárd és egységes magyarságtudat, az ezzel szorosan egybefonódó istenhit, és nem utolsó sorban a nyelv. E négy tényező alkotja az egészet, és ebből a mi esetünkben csak a nyelv van meg, és a zilált tudat, ami – úgy ahogy – összehoz, de nem tart össze bennünket. Ne csodálkozzon senki, ha dolgaink nem úgy állnak, ahogy szeretnénk.
A szülők, akik időt és anyagiakat fektetnek gyermekeik magyarrá nevelésébe, tudniuk kell, hogy a hétvégi iskolában a nevelők csak egy nagyon korlátolt mennyiségű ismeretet tudnak átadni a tanulóknak, ezért a jobb eredmény érdekében a szülőknek is el kell végezi a házi feladatot. Ehhez meg kell ismerniük a magyar múltból azt, ami felemelő, ami megmelengeti a szívet, aminek birtokában felemeljük fejünket, és azt mondjuk: érdemes volt magyarnak születni. Csodákat nem tudunk tenni, de ha a szülők ezt megértik, és maguk is hajlandók új ismereteket elsajátítani, majd átadni gyermekeiknek, akkor meggyőződésem szerint jobb, elfogadhatóbb eredményeket remélhetünk.
Az emberi szellem csúcsterméke az írás. Hány magyar tudja, hogy – mai ismereteink szerint – az emberiség első szerves írása Észak-Balkánon és a Kárpát-medencében alakult ki 7000-7500 évvel ezelőtt? A magyar rovásírás betűinek alaki azonosai ebből a korból valók. Büszkék vagyunk arra – és méltán – hogy 200 ezer népdalunk és csodálatos népviseletünk van, de nem ismerjük a múltat, amely során mindez létrejöhetett. Ha élni akarunk, mint nép, akkor fiataljainknak a felemelőt kell megtanítani, és nem a lehangolót.
Radics Géza